Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-01-01 / 1. szám

/

„Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok és nem a ti utaitok az én utaim, így szól az Úr. ” (Ésaiás 55:8)

A második világháború nemcsak óriási pusztulást, de nagyon sok változást is hozott. Talán még sohasem volt a világtörténelem folyamán olyan idő, amikor az emberek olyan nagy számban váltak háborús menekültekké és vándoroltak idegen országokba. Sokan tettük fel a kérdést: Miért történik ez velünk? Csak évek múltán fedeztük fel az Úr gondolatait. A sok küzdelemben Óbeié vetettük hitünket. Éreztük, hogy Ő ad-erőt a munkához és ő irányítja sorsunkat. És amikor már volt elegendő számunkra, azokon is tudtunk segíteni, akik a messzeségben rászorultak.

A zsoltáró is említi: „Igen mélységesek a Te gondolataid.” (Zsolt. 92:6) Mindnyájunk számára meg van az Ő gondolata, terve, ami mindig üdvösséges és teljességgel, akkor megy végbe, ha nem a magunk feje után megyünk és nem akaratoskodunk, hanem követjük az Ő irányítását. Isten gondolata az engedelmes emberrel kapcsolatban mindig jó, még akkor is, ha nyomorúságos és szenvedésen át vezet. Amikor az ember bűnbe esett, a legcsodálatosabb gondolata a megváltás terve volt. Az Úr Jézus a Keresztfa által szerezte vissza a bűnbeesett embernek a mennyei otthont.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei édes Atyánk, köszönjük, hogy a Te terveid minden körülmények között a legjobbak. Bocsásd meg nekünk, hogy mi ezt sokszor nem látjuk be. Kérünk erősítsd hitünket, hogy le tudjuk küzdeni a kételkedés bűnét. Jézusunk nevében imádkozunk. Ámen.

— Isten 4erve^á megváltás volt. —

1j ^.(/Tomocsányi Ödönné (California)

KEDD, FEBRUÁR^-*- Olvassuk: Máté 25-34.