Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-01-01 / 1. szám

„Jézus pedig mondá nékik: Én vagyok az életnek ama

kenyere...” (Ján. 6:35)

Az Úr Jézus természetesen képletesen értette, hogy Ő az élet kenyere. Hatásos kép volt ez. Hallgatói könnyen megértették. Különösen, mivel követői közül sokan látták az öt árpakenyér és a két hal csodáját, mellyel az Úr ötezer éhezőt vendégelt meg.

A kenyér főtápláléka volt a Szentföld akkori lakóinak. A tehetősebbek búzából, a szegényebbek árpából készítették azt. A magot két érdes felületű kő között őrölték lisztté. Amint faluhelyen még sok helyen szokásban van ma is, az asszonyok vízzel keverték a lisztet, megdagasztották, majd az előbbi kenyércsinálásból maradt kovászszál kenyérré kelesztették és megsütötték azt.

Ez volt a mindennapi táplálékuk. Jézus szava, hogy Ő az élet kenyere, azt akarja nekünk mondani, hogy nincs lelki életünk, hacsak nem az Úr Jézusból merítjük lelki táplálékunkat.

Keresztyéni kötelességünk: ahogy Krisztus táplál minket. úgy kell nekünk megosztani ezt a mennyei táplálékot másokkal. Ha a Krisztus a mi Megváltónk, nem kell aggódnunk lelki táplálékunk felől: Krisztus az élet Kenyere.

IMÁDKOZZUNK: Drága Megváltónk! Köszönjük Neked az életet, mely csak Tőled származik. Táplálj lelkeddel, hogy mi adhassunk ebből a táplálékból másoknak, azáltal, hogy mindennap benned élünk. Ámen.

— Krisztus nélkül nincs Életünk. —

Burnside McKinney Pearl (Arizona)

SZERDA, JANUÁR^26^)- Olvassuk: Ján. 6:24-35.

28