Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-07-01 / 4. szám

„Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr.” (Zsolt 34:9a.)

Jézus meghagyta nekünk, hogy emlékezzünk meg Róla, adjunk hálát, amikor eszünk és iszunk. A középkorban a szerzetesrendek olyan komolyan vették Jézusnak ezt az intelmét, hogy szokássá vált a kolostorok ebédlő csarnokainak falára az Utolsó Vacsora képét festeni, így mindig, amikor a szerzetesek étkezéseikre gyűltek össze, csak föl kellett tekinteniük s a falfestmény azonnal emlékeztette őket az Úr vendégségére.

Sajnos, manapság mi gyakran lelki nyalánkságokkal táplálkozunk, s így elveszítjük Isten iránt való vágyunkat. Mohón faljuk az anyagi jólét, vagy az önsajnálat ínyenc ételeit. S nem marad étvágyunk az Élet Kenyerére, Jézusra emlékezni azt jelenti, hogy mindaz, amit cselekszünk az Ő jelenlétében történik. Ez visszahozza lelki étvágyunkat és az Úr után való vágyódásunkat.

Néhány hónappal ezelőtt feleségem és jómagam megvettük Salvador Dali „Utolsó Vacsora” című festményét színnyomatban, s ebédlőnkben az asztal fölé függesztettük. Azóta is ez a kép segít bennünket abban, hogy meghívjuk az Urat, mint a középkori szerzetesek is tették, hogy jöjjön hozzánk és — mint az asztali imában mondjuk — legyen a mi vendégünk.

IMÁDKOZZUNK: Segíts, Urunk, hogy az egész teremtett világot úgy tudjuk látni, hogy az mind-mind a Te asztalod, mely által Te minket szüntelen táplálsz és életben tartasz. „Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben... Amen.

— Hogyan sikerült ma valamivel jobban megismerni Isten Igéjét? —

Thomas W. Richard (Ohio)

SZOMBAT, JÚLIUS 30. — Olvassuk: Luk. 22:7-23.

32