Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-07-01 / 4. szám

,,Boldog ember, aki féli az Urat, és az Ő parancsaiban igen gyönyörködik." (Zsolt. 112:1)

Teológiai tanulmányaim ellenére a fenti és a hozzá hasonló bibliai versek öreg szakállas patriarchákat juttattak eszembe, akik távoli berkekbe elvonulva, Istennek tetsző életet élhettek. Nem tudtam egy szintre hozni őket a jelennel. Józan eszem mondta, hogy az írás nemcsak a régi időkről, nemcsak rég letűnt emberekről szól, mégis érzelmileg, különösen ez a vers, távoli volt tőlem. Nem volt kapcsolódásom hozzá.

Egy szép napon aztán elmélkedéseim közepette, újra átolvastam e verset, s az ember szót behelyettesítettem az asszony szóval. „Boldog az olyan asszony, aki...”, s a szavak egyszerre nekem szóló értelmet kaptak. „Boldog az olyan asszony — szólt nekem az írás — aki féli az Urat, és az Ő parancsaiban igen gyönyörködik. Hős lesz annak magva a földön, mert a hívek nemzedéke megáldatik." E szavak nékem, rólam beszéltek és igazak voltak most itt, az én házamban, a mai napon! Nem valami régi, ókori patriárcha részére volt ez az Ige, hanem számomra. Isten örökéletű, igaz szava lett, mely tiszta jelentéssel szólt egyenesen énhozzám. Maga az Úristen szólított meg benne engemet.

IMÁDKOZZUNK: Örök Isten, segíts, hogy megkapjuk üzeneteidet és érezzük irántunk való szeretetedet. Tedd a Bibliát életszerűvé számunkra, mert általa közeledünk Tehozzád. A Jézus nevéért. Ámen.

— Isten szava nekem szól, üzeneteinek címzettje én vagyok. —

Johnson Seebold Judit (New York) 12

VASÁRNAP, JÚLIUS 10. — Olvassuk: Zsolt. 112:1-4