Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-07-01 / 4. szám

„Ezt mondja az Úr... örökkévaló szeretettel szerettelek téged.” (Jer.31:2,3)

Egyik kedves szórakozásom: sétálni a tengerparton, és különleges szép kagylókat keresni. Egy napon anyám is csatlakozott hozzám. Alig beszélgettünk, csak élveztük a nap melegét, és „kincskeresésünkre” koncentráltunk. Kis idő múlva átnéztem anyám kagylóira, amiket megtartani gondolt. Gyűjtemény darabjain a tört szélek, lyukak nem számítottak neki. Én csak a tökéleteseket őriztem meg. Mikor elmondtam kifogásaimat anyám választása ellen, ő lelkesen mutatta az egyiken a szép színes részeket, a másikon meg az üveghez hasonló simaságot. Anyám túllátott a hibákon, látta a szépségeket is.

Erre az esetre visszagondolva, később tudatossá vált bennem, hogy anyám az embereket is ügy nézi, mint a kagylókat. Én kritizálok, emlegetem mások hibáit, ő pedig mindig talál jót még az olyan emberekben is, akiket nehéz szeretni.

Vágyok arra, hogy úgy nézzek másokra, mint anyám, sőt mint Isten néz. Gondolod, hogy Isten elsősorban a bűnöket látja benned? Én nem gondolom. Téged magadat lát, és meg akar menteni. Mikor az élet hullámai összetörve hagynak, Isten azt a tökéletes, egyedüli személyt látja benned, aminek Ő teremtett, vagy amilyenné Krisztusban újjáteremthet. Mily csodálatos! ” Teremtőd szemében ilyen érték vagy.

IMÁDKOZZUNK: Szerető Atyám, segíts, hogy túllássak mások hibáin. Tökéletesíts szereteted által. Ámen.

— Összetört állapotunkban is szeret az Isten. —

Elaine Creasman (Florida)

VASÁRNAP, JÚLIUS 3. — Olvassuk: lJán.4:7-21.

5