Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)
1983-05-01 / 3. szám
CSÜTÖRTÖK, JÚNIUS 30. — Olvassuk: Jak. 1:5-9. ,,Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja: és megadatik néki.” (Jakab 1:5) Két, alig öt-öt éves szomszéd gyermek látván a lehulló faleveleket, azzal állított be hozzám, hogy „Felpucolják a kertet, öt centet kérve zsákonként.” „Nagyszerű dolog” — biztattam őket. „Itt van a gereblye és néhány zsák. Megmutatom, hogy szoktam csinálni.” — mondták. Pár perc múlva visszajöttek a házhoz, mindkettő fogta a kinyitatlan zsák két-két sarkát rajta a levéllel. „Mit csináljunk most” — kérdezték? Kicsit elmosolyodva, megmutattam nekik, hogyan kell kinyitni a zsákot, hogy a leveleket beletehessék. „Ó, így már sokkal könnyebb” — mondották. Kicsiny kezükkel belemarkolva a földön levő levéltömegbe, rakták azokat a zsákba. Látva szorgoskodásukat, nem állhattam meg, hogy nem mondjam nekik: „Miért nem használjátok a gereblyét, azzal sokkal gyorsabban megy.” „Nem, mi sokkal jobban csináljuk csak kézzel.” Vajon hányszor mosolyog felettünk is az Úr, amint egyik hibát a másik után követjük el, végezve feladatainkat, és meg vagyunk győződve, hogy az a leghelyesebb üt. Mi is el-el szégyélhetnénk magunkat, mert nem akarjuk meghallgatni. Istent, aki segítségül lehetne. Pedig ez nemcsak észszerű, hanem Isten el is várja, hogy őt megkérdezzük. Kérdezzük hát, amint országának építését végezzük, melyik a leghelyesebb, legjobb út. IMÁDKOZZUNK: Istenem, bocsáss meg nékem, hogy sokszor mellőzlek és nem fordulok Hozzád bölcsességed ajándékáért. Nyisd meg szívemet Te előtted. — Isten útja, mindig a legjobb út. — Whitehead Susan (Minesota) 63