Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-05-01 / 3. szám

„Az Úr mondta Sámuelnek: Ne nézd az ő külsőjét, se termetének nagyságát... Mert az Úr nem azt nézi, amit az ember; mert az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.” (I.Sám. 16:7)

Japánban, Kariya városában két kisfiú játszott a templom előtt. Az egyik a szomszédban lakott, a másik pedig, a barátja, aki látogatóba jött hozzá. Ahogy elhaladtam mellettük, néhány szót váltottam a fiúkkal, majd az irodába mentem. A nyitott ablakon keresztül jól hallhattam beszélgetésüket. „Nahát, az az ember egy külföldi volt!” — mondta a látogatóba jött fiú. „Nem éppen, — válaszolt a szomszéd gyerek, — csak az arca más.”

Elnevettem magam. Mint külföldi misszionárius éltem Japánban, s nem japán kinézetem ellenére ez a kisfiú nem tekintett engem idegennek. Jó úton haladtam abban az erőfeszítésemben, hogy a közösség tagjának elfogadjanak.

Milyen gyakran ítélünk meg másokat megjelenésük alapján, ahelyett, hogy fölismernénk az egymástól megkülönböztető külső tulajdonságok alatt rejtőző mélyebb belső értékeket, amelyek az emberiség családjának tagjaiként fűznek egymáshoz.

IMÁDKOZZUNK: Ó, Istenem, kérlek, hogy add nekünk azt a belső látást, hogy másokat a Te gyermekeidként láthassunk, ne pedig a külső megjelenésük alapján elvessük őket. Ámen.

— Isten családjában senkit se tekintsünk idegennek; mindnyájan ugyanannak a szerető Istennek a gyermekei vagyunk. — Clark B. Offner (Nagoya, Japán)

KEDD, JÚNIUS 28. — Olvassuk: Gál. 3:23-29.

61