Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-05-01 / 3. szám

SZOMBAT, JÚNIUS 4. — Olvassuk: Lk. 22:24-27

„Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki elküldött engem.” (Ján.4:34)

A köszvény (arthritis) elnyomorította Rózát. Most meg az orvos döntésére vár, hogy kell-e operálni vagy nem egy másik betegsége miatt. A várakozási időt arra használta, hogy a vasárnapi iskolai leckét előkészítse. Ha hét végén hazaeresztenék a kórházból, készen akart lenni. „Négy éve nem tudok templomba menni, de azért minden vasárnap tanítom a csoportomat” — mondta. Látva zavaromat megmagyarázta, hogy 28 éve tanítja ugyanazt az osztályt, 8-9 éveseket. Mióta nem tudott az Isten házába menni, a gyermekek mentek el házához.

Ennek a hívő asszonynak maga odaszentelése Isten ügyére a gyülekezetben szent lelkesedést és munkát hozott. És mi? Nem használunk-é sokminden kifogást, hogy elkerüljük Isten akaratának cselekvését, ha az áldozatot követel. Az eredmény?! Nincs részünk abban az örömben, amit az Isten akaratának való engedelmesség ad. Róza tudta ezt. Szívébe volt írva Jézus szava. Tudta, hogy Jézus más eledelről beszél a fenti igében, mint „testi”; hogy Jézus a lelki dolgok valóságára akarja ráébreszteni a mi földhöz tapadt életünket. A gyermek lelkeknek Róza olyan eledelt akart adni, ami örökéletre táplálja őket.

IMÁDKOZZUNK: Óh, Urunk, bocsáss meg nékünk oly sok kifogásainkért. Segíts, hogy megtapasztaljuk az örömöt, amit a Te dolgaidnak végezése okoz. Ámen.

— Ismered-e azt az eledelt, amely nem anyagi? —

William R. Gentry (Tennessee)

37