Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-05-01 / 3. szám

CSÜTÖRTÖK, JÚNIUS 2. — Olvassuk: Jn.15:1-17. „Ezeket beszéltem néktek, hogy megmaradjon ti­­bennetek az én örömöm, és a ti örömötök beteljék.” (Jn.15:11) Kislány koromban sokszor voltam beteg. Nemegyszer éjszaka vittek kórházba, meleg takarókba burkolva. Ott­hon is gyakran feküdtem ágyban, és sokszor múlasz­­tottam iskolát. Mégis most, hogy visszaemlékezem azok­ra az időkre, nem a fájdalmakra gondolok. Egy kedves emléket hordok a szívemben. Édesapám ült az ágyam mellett, fogta a kezem, és mesélt, tréfált, édes történe­teket mondott. Talán ezért vésődött szívembe a Péld. 15:23: „Az idejében mondott beszéd, óh mely igen jó!” Jézus tudta a maga rövid idejét ezen a földön. Ezért minden alkalmat megragadott, hogy örökértékű, ma­radandó dolgokra tanítsa tanítványait, főként pedig hogy az Ő örömében megtartsa őket. Mi volt a Jézus öröme?: A tökéletes gyümölcsöző élet. Az az alkotó öröm, hogy övéit kihívta a világból, és egyházat fundált. Az az öröm, hogy az Atyától rábízott munkát befejezhette. Meg a győzelem öröme bűnön, halálon. És milyen vigasztaló és lelkesítő gondolat, hogy Jézus az övéit is örömbe hív­ja; hogy ezt az örömöt bennünk is munkálja. Mert a ke­resztyén élet nem valami sekélyes, unalmas szomorú élet. Jézus azt akarja, hogy már ezen a földön az Ő örömével járjunk, mígnem bemegyünk abba a még cso­dálatosabb mennyei örömbe. IMÁDKOZZUNK: Úr Jézus, áldunk, hogy olyan öröm­ben részesítesz, amit ez a világ nem adhat, de el sem ve­het. Add, hogy megosszuk ezt az örömöt másokkal is. Ámen. — Jézus nem azért munkálja örömünket, hogy önző­én csak magunknak tartsuk. — „ Miriam Sliwosk' (Washington)

Next

/
Thumbnails
Contents