Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-05-01 / 3. szám

ÁLDOZÓCSÜTÖRTÖK, MÁJUS 19. — Olv.: Jn.l4:2-6.

„Ne nyugtalankodjék a ti szívetek.” (Jn. 14:1)

Nem kell attól félnünk, hogy szűkre van szabva a mennyei üdvösség világa. Hely hiány miatt senki sem szorul ki onnan. „Sok lakóhely” van ott, Jézus biztosít bennünket felőle, és az ő szavára elhihetjük. Nem annak örül Isten, ha mennél kevesebb, hanem annak, ha mennél több lakója van az ö örök „házának”. Tágasra szabta annak kereteit! A bőséges kegyelem Istene Ő!

Attól sem kell félnünk, hogy váratlan idegenekként érkezünk a mennyei üdvösség világába. Van, aki elment oda „helyet készíteni” nekünk. Ott már várnak minket! S annak idején Ő maga vezet majd be oda kézen fogva, hogy örökre vele legyünk. Ha magunkban még oly méltatlanok is vagyunk rá, az ő kedvéért kedvesen fogadott lakói leszünk az örök hajlékoknak. Hiszen ő azoknak dicsőséges Ura!

És attól sem kell félnünk, hogy eltévesztjük az utat a mennyei üdvösség világa felé. Titokzatos ugyan előttünk ez az örökkévaló, dicsőséges világ. A célt, amely felé vágyakozunk, csak fénylő ködön át, homályosan látjuk. De az út egészen világosan áll előttünk: Jézus maga az. Csak rá kell bíznunk magunkat. Csak fogadjuk el az ő „igazságát” és éljük az Ö „életét”. Ő majd elvezet a célhoz.

IMÁDKOZZUNK: Uram, Jézus, bocsásd meg földi életem sok nyugtalanságát. Add, hogy tökéletesen reménykedjek Általad elkészített mennyei otthonomban. Ámen.

— Szép örökség jutott nékem! —

Dr. Vitor János: Elmélkedések.

21