Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-05-01 / 3. szám

„Vigyázok szavaimra, hogy ne vétkezzem nyelvem­mel.” (Zsoltárok 39:1) Lányunk férjével és két gyermekével Portland, Maine­­" ben lakik. A múlt évben őt választották ki arra, hogy a város Kiváló Fiatalasszonyának címét viselje, mivel csa­ládja gondozásán kívül jelentős szerepet játszott a Nem­zetközi Amnesztia Bizottságban, a falusiak egészséges életrendjének kialakításában és más missziói tevékeny­ségekben. Az ő tiszteletére rendezett vacsorán, amikor ő és családja rivaldafényben volt, hat éves fia egyszer­­csak így robbant ki: „Mama, te nem vagy olyan kivá­ló!” „Miért nem?” — kérdezte az anya. „Mert kiabál­ni szoktál ránk” — jött a válasz. Bár a gyermek kissé nagyított, mondásában mégis volt valami igazság. A mi mindennapi forgolódásaink­­ban szavaink megvilágítják lelkületűnket és ez a csa­ládban letagadhatatlanul meglátszik. — Könnyen meg­történhet, hogy túl gyorsan és keményen szólunk. Or­voslás: a kora reggeli imádság fegyelmezettségért, s a nap további részében az imádság folytatása szíves és gyengéd kifejezésekért. A zsoltáros „vigyázott szavai­ra”. Mi is tehetjük ugyanezt. IMÁDKOZZUNK: Szerető Atyám, szívemnek gondo­lata és ajkamnak szava legyen a te akaratod szerint. Ámen. — A cselekedettel lesz teljessé a kedves szó. — Weldon Vilmos (Észak Karolina) VASÁRNAP, MÁJUS 15. — Olvassuk: Zsolt. 32:8-11. 17

Next

/
Thumbnails
Contents