Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-05-01 / 3. szám

SZERDA, MÁJUS 4. — Olvassuk: Hab. 2:1-4

„Ez a kijelentés meghatározott időre vonatkozik... Ha késik is, várd türelemmel, mert biztosan bekövetkezik.” (Hab. 2:3)

A biztosító társaság nem fizetett. János bátyám halála váratlan adósságba döntött minket, és segítség nem jött. Úgy látszott, hogy el kell adnunk a bútorait, rádióját és az autóját is számlái kifizetésére. Ha az sem volna elég, szüleimnek nyugdíjba menetelük idejére gyűjtött pénzükből kell elvenniük. Nehéz helyzet volt. De végül kifizették a tartozást.

Négy hónap múlva otthonról meglepő hírt kaptam. János főnöke ment el szüleim házához néhány dologgal, amit János íróasztalában találtak — és a biztosító társaság csekkjével, meg négyhavi kamattal. Pedig a reményt feladtuk, hogy azt valaha is megkapnánk.

Milyen gyakran adjuk fel a reményt Isten országát illetőleg is. A gyorskávé, gyorskrumpli és gyorsszórakozás mai világában gyorsistenre várunk. Ha az imádságra aznap nem jön válasz, — feledd el. Ha Isten országa nem jön el rögtön, — feledd el.

Ostoba dolognak látszhat valamire várakozni. De ennél nem ostobáb dolog-e a rögtöni beteljesedésre való várakozás? Isten tudja, mire van szükségünk. Istennek a világgal való terve nem szenved kudarcot, ha nem is valósul meg olyan gyorsan, ahogy azt mi szeretnénk.

IMÁDKOZZUNK: Szerető Istenünk, adj nekünk bölcsességet, hogy lássuk a Te reánk vonatkozó tervedet és türelemmel várjunk arra. Várakozásunk idején tedd termékennyé, őrizz meg attól, hogy rögtöni eredményeket követeljünk. Ámen.

— Az Istenre való várakozás helyesen töltött idő. —

Peter D. Sippel (Indiana)

6