Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)
1983-05-01 / 3. szám
,,Jézus... mondta néki (Máténak): Kövess engem! És az felkelvén, követte Őt.” (Máté 9:9) Olvasva a fenti Igét, nem hittem a szememnek. Mégegyszer és mégegyszer átmentem rajta. Túlságosan egyszerűen hangzott. Máté vámszedő volt, ami az ő napjaiban virágzó, busás hasznot-hajtó foglalkozásnak bizonyult. Mégis Jézusnak csupán két szava megváltoztatta az életét. Azt olvassuk, hogy „felkelt és követte Őt.” Hát nem voltak egyáltalán más gondolatai vagy legalább is vegyes érzelmei? Miért adta fel azt a jól jövedelmező helyet, amit olyan okosan kiügyeskedett magának és követte habozás nélkül azt a galileai ácsmestert? A kérdés egész nap rágott, nyugtalanított. Egyetlen feleletet találtam reá egyetlen szóban: szeretet. Máté békéden, bűnös szíve megérezte Jézus szeretetét és hittel és engedelmességgel felelt rá. Azt a szeretetet érezte meg, melyet eddig nem ismert és soha nem kapott. Krisztus szeretetének ereje és vonzása íme ilyen csodálatos. Mátén kívül ott láthatjuk mindjárt az ő tanítványtársait is. Krisztus szeretetének vonzása ma sem szűnt meg. Bűnösök százai kelnek fel naponta, és elindulnak az Ő követésére. Indulj te is, Testvér! IMÁDKOZZUNK: Uram, Jézus, taníts felismernem szereteted, s hogy a te utad a legjobb, mégha az enyém könnyebbnek látszik is. Taníts Benned bíznom és Téged hűn követnem. Ámen. — Krisztus szeretetére hittel és engedelmességgel felelj ! — Brenda A. Truett (Arizona) VASÁRNAP, MÁJUS 1. — Olvassuk: Lk. 18:18-23. 3