Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-03-01 / 2. szám

„Emlékezzetek meg az én bilincseimről.” (Kol.4:18)

Egy időben leveleztem egy fiatal fiúval, akinek 2 évet javítóintézetben kellett tölteni. A levélváltás során világossá lett előttem, hogy emberi mivoltától, méltóságától megfosztó tapasztalaton megy át. Vágyott a megértésre, valakinek a barátságára és a szabadságra.

Pál apostol, mikor a Kolosséban élő hittestvéreinek levelet írt, valami hasonlót érezhetett, talán bűntudat kivételével. Mikor a gyülekezet tagjait arra kérte, hogy emlékezzenek meg bilincsiről, el lehet képzelni, hogy látogatásra gondolt, meg hogy esetleg ellátják könyvekkel és néhány szükséges dologgal. Imádságukat pedig bizonyosra vette.

Ha figyelő füllel, érzékeny szívvel éljük az életünket mennyi ilyenféle fájó emberi hangot hallhatunk: „Emlékezzetek meg bilincseimről!” Többen valóságos börtön-rácsok mögül kiáltják tört vagy dacos szívvel, sokan lelkiismeretük háborgásában. Másokat a félelem, önzés, kisebbségi érzés, harag, rossz szokás tart erős fogságban és szabadulni nem tudnak. Vannak, akiket a tudatlanság, szegénység, szellemi vagy fizikai fogyatékosság kötöz. A keresztyéni részvét kötelez minket, hogy figyelmezzünk és ilyen kiáltó szükségükben ne legyünk érzéketlenek. Imádságunk, adományunk, szolgálatunk által, ha Jézus nevében tesszük, megszabadíthatjuk különféle szolgaságban, bilincsben levőket.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, tégy képessé minket, hogy szeretetet, megértést, vigaszt tudjunk nyújtani azoknak, akik börtönükből szabadulni szeretnének. Ámen.

— Isten kente fel Leikével azokat, akik krisztusi módon szabadítják a foglyokat. —

VASÁRNAP, ÁPRILIS 24. — Olvassuk: Lk. 4:14-24.

57

Laren Spear (Illinois)