Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-01-01 / 1. szám

VASÁRNAP, JANUÁ^9^)- Olvassuk: Róma 8:31-39

..Hajlék az Örökkévaló Isten, alant vannak örökkévaló karjai.” (4 Mózes 33:27/a)

Úgy éreztem, hogy az egyedüllét és tehetetlenség nagyobb, mint amit képes vagyok elviselni. Az apám haldoklóit és én csak hétvégére tudtam vele lenni, mivel tanulmányaimat kellett befejeznem. Az apámmal nagyon közeli kapcsolatban voltam. Nemcsak nagyon jól megértettük egymást, de bizalmasak voltunk egymáshoz. ezt a kapcsolatot még mélyítette az a tény, hogy harminckilenc éve együtt tartottuk születésnapunkat, amely egynapon volt.

Szomorú magányomban egy magnólia fa alá mentem imádkozni, amelynek ágai majdnem a földet érték. Úgy éreztem, hogy a fa szinte „átölel” karjaival. Mintha Isten templomában lettem volna, s itt tisztán hallottam Isten vigasztaló üzenetét. „Az én karjaim örökkévalók. Nyugodtan engedheted édesapádat és légy bizalommal az ő és a magad jövője felöl. Én megtartalak mindkettőtöket szeretetemben.”

Ma van a születésnapunk. Isten szeretete és kegyelme, amely életünket minden helyzetben körülveszi, apámmal való együttlétünket is megnyújtotta. Helyezzük magunkat naponta Isten „örökkévaló karjaiba”, szeretetébe, hogy megtapasztaljuk, Ő mindenkor „hajlék” gyermekei számára.

IMÁDKOZZUNK: Örökkévaló Istenünk, a Krisztus Jézusban! Köszönjük Néked gondoskodó, figyelmes szeretetedet. Köszönjük Néked szeretteinket, s hogy egyek lehetünk velük Tebenned. Ámen.

— Isten karjaiban mindenki védett. —-tr _ __ Betty Ruth Williams. (Tennessee)