Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-03-01 / 2. szám

HÉTFŐ, ÁPRILIS U. — Olvassuk: Máté 20:17-28.

,,Megihatjátok-é azt a poharat, amelyet nekem meg kell innom? És megkeresztelkedhettek-é azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?” (Máté 20:22)

Van idő, amikor a tanítványnak meg kell vizsgálnia belső indító erőit, képességeinek határát és törekvéseinek lehetőségeit. Ilyenkor megkérdezzük önmagunktól: Azért vagyok-e keresztyén, mert az gyakorlatilag kifizető? Azért követem-e Jézust, mert ez lelki ambícióimnak megfelel? Azért vállalom-e a keresztet, mert túl akarok tenni Krisztuson?

Tanítványságunk sok helyen próbára van téve e napokban. Még az úgynevezett „keresztyén” országokban is az anyagelvüség és hitetlen elvilágiasodás erősen leméri, ki és meddig hajlandó követni azt a Krisztust, aki Isten haragjának a poharát vérrel verejtékezve itta ki s alámerítkezett a pokol szennyes hullámaiba a mi megváltásunkért.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk, ma azokért emeljük fel szavunkat Hozzád, akik tanítványi hűségükben és hitük megváltásában életüket is hajlandók kockáztatni. Kérünk, védd meg őket attól, hogy keressék a mártíromságot, de még inkább kérünk azért, hogy adj Benned való bizodalmát és bátorságot a szívünkbe, ha érted szenvedést kell vállalniok. Ámen.

— A tanítványság hűség, ha kell, mindhalálig. —

Miik Richard, (Vietnam)