Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-03-01 / 2. szám

„...nem fogyatkozik el az ö irgalmassága.” (Jer.Sir. 3:22)

ínycsiklandozó illat töltötte be a konyhát. A sütőben sülő sütemény illata. A csábító szagokra, mint egy varázsszóra két gyermekem megjelent a konyhában. Nem tudtam megtagadni kérésüket, amint könyörögve szóltak: „Csak egyet adj, édesanyám!” A kis torkosok kielégítése után a süteménnyel teletöltöttem egy süteményes dobozt. Már másnap reggel észrevettem, hogy a doboz nem volt annyira tele, mint előző nap. Napról-napra ürült, míg a végén olyan üres lett, mint amilyen a sütés előtt volt. „Szép, hogy eddig is tartott!” — sóhajtottam. Milyen jó lenne — gondoltam magamban — ha a doboz minden reggel csodálatos módon tele töltődne süteménnyel!

Ez a csoda valószínűleg sohasem fog bekövetkezni a süteményes doboz esetében, de milyen nagy boldogság számunkra, hogy Isten sokkal nagyobb csodát tartogat részünkre, mint a gyomrunkat szolgáló édességet: Az Ö sohasem szűnő, sohasem csökkenő irántunk való szeretetének drága csodáját. „Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk, kiált fel Jerémiás élő hittel az ő siralmai között. Akárhányszor is vesszük igénybe az Úr segítségét, szeretetét, gondosságát, ha naponta is másnap reggel irántunk való kegyelmének edénye éppen úgy csordultig van az Ö jóságával, mint a megelőző napon.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyám! Köszönöm, hogy a Te szereteted kiapadatlanul és készen vár reám minden reggel. Ámen.

— Isten szeretetében sohasem szenvedünk szükséget.

Dunne Joann (Washington)

PÉNTEK, ÁPRILIS 8. — Olv.: Jer.Sir.3:22-26.