Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-03-01 / 2. szám

KEDD, ÁPRILIS 5. — Olv.: Máté 14:13-21 és 15:21-39.

„...Éhen pedig nem akarom őket elbocsátani, hogy valamiképpen ki ne dőljenek az úton” (Máté 15:32)

Kató volt a neve. Élő hitű fiatal leány lévén, az volt a szíve vágya, hogy messzi országokban mint misszionárius valahogyan kenyeret tudjon juttatni az éhezőknek. Azonban úgy esett, hogy pár héttel a missiói kiutazása előtt életét vesztette egy autóbalesetben.

A temetés befejeztével két asszony megjegyezte: mennyire sajnálatos, hogy Kató álma nem valósult meg.

Feltevésük azonban nem felelt meg a valóságnak. Ugyanis az történt, hogy az eset, meg a temetési prédikáció olyan nagy hatást gyakorolt az egész falunak az ifjúságára, hogy egy egész csoport önkéntes misszionáriusnak ajánlotta fel magát, hogy magukévá tegyék Katónak az ambícióját.

Jézus elhatározása az volt, hogy szívtelen vállvonogatás helyett valami úton-módon kielégítse annak a szánalmas tömegnek a szomjúságát és éhségét. És nemcsak hogy elhatározta azt, hanem tettekkel is alátámasztotta: azzal az eredménnyel, hogy jó pár ezernyi éhező ember meg lett elégítve. És figyeld meg, hedves Olvasó, hogy Urunk nem egyedül cselekedte meg azt, hanem közvetve, azáz tanítványainak keze-munkáján keresztül!

IMÁDKOZZUNK: Urunk, kegyelmes Atyánk, köszönjük, hogy Jézus az életnek a Kenyere. Aki csak hiszen őbenne, az meg nem éhezik és meg nem szomjúhozik soha. Legyen ez életünk jelmondata, Ámen.

— Jézus az életnek Kenyere. —

Swartz Erzsébet (Pennsylvánia)

38