Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-03-01 / 2. szám

„...Jézus hozzájuk csatlakozott, s együtt ment velük az úton.” (Luk. 24:15) Húsvét sokkal több, mint húsvéti nyuszik, festett tojá­sok, tavaszi virágok ünnepe. Egy bölcsességgel gazdagon megáldott, szívében örökké fiatal, idős asszony fogal­mazta meg legélőbben, mit is jelent Húsvét ünnepe; „Isten Nagypénteket mindig a föltámadáson keresztül látja”. Amint hazafelé siettem a völgyből, ahol ezzel az asz­­szonnyal találkoztam, állandóan eszembe járt ez a meg­határozás. Otthon újraolvastam a húsvéti történetet; hitben együtt jártam az elcsüggedt tanítványokkal (13-14 versek), az elrejtett Krisztussal (25-29 versek), a meg­jelent Megváltóval (30-32 versek), és csaknem lehagytam futásban a boldog hírvivőket (33-35 versek). Húsvét tényét mindig újra föl kell fedeznünk, hitben át­élnünk és az erejét újból és újból megtapasztalnunk a magunk számára. Húsvét nagy győzelmi híradás, bizo­nyíték arra, hogy Jézus örökélet ígérete a számunkra valóság. Húsvét a megelevenedés és a keresztyén meg­bocsátás ünnepe, mert Isten is elfogadott, amikor még bűnösök voltunk és Jézus Krisztus igazságáért igazzá tett minket. IMÁDKOZZUNK: Uram, köszönöm, hogy a Húsvét a Te feltámadásos örömünnepe. Ámen. — Isten a Nagypénteket mindig a föltámadáson ke­resztül látja. — John Birkbeck (Skócia) HÚSVÉT VASÁRNAP, ÁPRILIS 3. — Olv.: Luk.24:13-35. 36

Next

/
Thumbnails
Contents