Csendes Percek, 1982 (30. évfolyam, 1-6. szám)

1982-01-01 / 1. szám

SZERDA, JANUÁR 6. — Olvassuk: Ézs. 60:1-6.

„Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége rajtad feltámadt.” Ézs.60:1.

„Kelj fel! Világosodjál! Tündökölj!” Ezek a szavak úgy hasítanak agyamba minden vízkeresztkor, mint hajnali kürtzengés, trombita harsogás.

— Bár ezek a szavak nagyon régen hangzottak el az elnéptelenedett Jeruzsálembe visszatérő, elkeseredett száműzőttek felé, de ugyanakkor tudom, hogy én sem szabadulhatok meg e szavaktól: „Kelj fel és tündökölj, világíts!”

De hogyan lehet tündökölni ilyen sötét környezetben, mint a miénk? És hogyan lehet tündökölni, mikor problémák nehezednek reánk, kételyek és bizonytalanságok bénítanak, s mikor távol vagyunk attól, aminek lennünk kellene.

Egy biztos: nem a mi fényünk tündöklik. Világítunk, mert az Úr dicsősége ragyog rajtunk. A jeruzsálemiek részére Isten megmentő kegyelme volt a fény, a tündöklés, amivel megmentette őket a száműzetésből és visszahelyezte szeretett városukba. A mi számunkra a tündöklés Isten megbocsájtó kegyelmének és életet adó szeretetének a dicsősége Jézus Krisztusban. „Kelj fel, és tündökölj!” Úgy parancs ez, mint ígéret. Parancs: hogy a világosságot, amit Krisztustól kaptunk, úgy ragyogtassuk, hogy másoknak is világítson. Ígéret: aki Jézust követi nem jár soha sötétségben életének útjain.

IMÁDKOZZUNK: Uram, kinek dicsősége Jézus arcán ragyog, segíts minket az Ő világosságában, élni, úgy hogy az emberek általunk jöjjenek őhozzá. — Ámen.

— A világosság mindig győzedelmeskedik a sötétség felett. —

Clark C. Roy (North Carolina)