Csendes Percek, 1982 (30. évfolyam, 1-6. szám)

1982-03-01 / 2. szám

CSÜTÖRTÖK, MÁRCIUS 11. — Olvassuk: Luk. 18:15-17

„És monda (Jézus): bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek, semmiképpen nem mentek be a mennyeknek országába.” (Máté 18:3)

A házunk előtti rózsaszegélyben dolgoztam. Nem nézegettem ide-oda, siettem. Mégis valami kényszerített arra, hogy átpillantsak a szemben lévő házra. Ott állt a járdán a szomszédasszony, karjaiban pici unokájával, aki buzgón integetett nekem. Rögtön abbahagytam munkám és átsiettem. A pici gyermek felém nyújtotta kis karjait. Amikor átvettem, szorosan hozzám simult.

Mennyi szeretetet, őszinte érzést találunk a kicsiny gyermekekben. Még nincsen meg bennük az előítélet, az egymás bírálása. Vonzalmat éreznek idegenek iránt is, nem nézegetik hogyan öltözik, honnan való. Ez az igazi gyermeki szeretet, amire az Űr Jézus azt mondta: „Mert ilyeneké az Isten országa.”

Mikor a kicsi gyermekek növekednek, körülveszi őket a világ sokféle kísértése, a Sátán hitegetése, a test kívánságai. Meggyengül a gyermeki hit. Amikor a gyermekek elérik az iskolakort, megtanulják az olvasás mesterségét; Isten Igéje kell, hogy tanítójuk, vezérük legyen. Ezáltal lesznek tudatosabban: „Követői az Istennek, mint szeretett gyermekek.” (Ef. 5:1) Kedves Olvasóm, mindnyájan segíthetünk a növekedő gyermekeknek, ha a Vasárnapi Iskolába vezetjük őket, ha keresztyén irodalmat adunk nekik, ha beszélünk nekik az Úr Jézusról.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei édes Atyánk, köszönjük Neked, hogy az Úr Jézus által gyermekeiddé fogadtál bennünket. Segíts, hogy Hozzád vezessük a kis gyermekeket. Ámen.

— Aki Krisztusban van, az Isten gyermeke. —

Tomcsányi Ödönné (Fresno, California)