Csendes Percek, 1982 (30. évfolyam, 1-6. szám)

1982-03-01 / 2. szám

„Isten, légy irgalmas nékem, bűnösnek.” (Lukács (18:13)

Kit ember lelki beállítottságát mutatja be a mai Ige. Egyikük beképzelésében igaznak tartotta magát. Szinte lesírt róla a büszkeség. A másik ember ellenben bevallotta, hogy bűnös volt és bűnbocsánatért esedezett.

A bűnvallás azt jelenti, hogy beismerjük minden mentegetődzés nélkül, hogy bűnösök vagyunk.

De ezen túlmenőleg az ilyen bűnvallás azt is kinyilvánítja, hogy ki az, akibe mi hitünket vetjük. Ha Jézushoz járulunk, őszintén és igaz könnyekkel, azzal az Űr Jézusba vetett hitünket is megbizonyítjuk.

A bűnvallás és bűnbánat olyanféle, mint nyíl és a nyílvessző. Két szerves része van: amikor megvalljuk bűneinket, ez az íjra emlékeztet. Mert az íj a titka a nyílvesszőnek. A Jézusba vetett hit pedig a nyílvesszőt példázza, amellyel megcélozzuk és elérjük az Istennek tetsző életet.

Ilyen á Te hited és bünbánatod, Testvérem? Csak az ilyen hoz drága mennyei gyümölcsöt.

IMÁDKOZZUNK: Urunk Jézus Krisztus, Tenéked valljuk meg bűneinket, tudván, hogy csak egyedül Te bocsáthatod meg azokat. Hű és igaz vagy Te és a töredelmes bünbánatot és bünvallást szabadulással megpecsételed. Ámen.

— Bűneink, ha nem távolítjuk el azokat az útálat és bűnvallás vaskezével, el fognak emészteni bennünket! —

Poulsen Paul, (Dánia)

PÉNTEK, MÁRCIUS 5, — Olvassuk: Lukács 18:9-14.