Csendes Percek, 1982 (30. évfolyam, 1-6. szám)

1982-01-01 / 1. szám

Hálás visszatekintés. A „Csendes Percek” szolgálata harmincadik évébe lépett, 1952 novemberben kezdődött, mint a Kanadai Magyar Lelkészegyesület saját vállalkozása. Néhány Isten Leikétől mozgatott egyén összeállt (lelkészek és nem lelkészek), s meghányták, vetették nem lehetne-e elsősorban a kanadai, amerikai, de a többi világ részben szétszórt magyarság részére is napi áhitatos könyvecskét kiadni. A szót, az imádságos elgondolást tett követte. Tizenegy számnak önálló megjelenése után, 1955 januárjától kezdve az „Upper Room” családjába csatlakozott be. Ez az angol nyelvű, két havonta megjelenő, napi lelki táplálékot nyújtó könyvecske már akkor több nyelven jelent meg fordításban.

A kérést szívesen fogadták, sőt pénzügyi segítséget is kínáltak. Forduljon azért most a mi szívünk és az olvasók szívének hálája elsősorban feléjük. Tudjuk, hogy sok hiányossága volt és van ennek a kiadványnak, így a fordításoknak is. Az elmélkedéseket sokféle emberek, sokféle nemzetségből és ágazatból valók írták és írják. Olykor méltán okoztak mosolyt, sőt lekicsinylést, gúnyt. Mégis, hogy megvan, hogy nem seperte még el a változó idő, az ingadozó gazdasági helyzet, valami „magasabb” őrizetről beszél ez. És ezt az őrizetet hálás, biztató levelek sokasága is aláhúzza. További sorsát is erre a magasabb őrizetre, és az olvasók hűséges imáira bízzuk. Nem fejezhetem be emlékezésemet még anélkül, hogy a hála és elismerés szavait ne továbbítsam mindazok felé, akik bármikor szíves, önkéntes munkások voltak és azok felé, akik ma is megvannak, valamint az olvasók, hű előfizetők, támogatást nyújtók felé. Utoljára pedig adjunk hálát a Mindenhatónak a „Csendes Percek” leghűségesebb, a „bölcsőtől” kezdve mind a mai napig egyedül megmaradt munkásáért, a kiadást és ügykezelést végző Nt. Vietórisz Lajosért. A kb. 3000-es példányszámunk a milliós példányszámokban megjelenő hasonló könyvecskék mellett szinte elenyésző. De aki a kevesen hű, többre bízatik, ha nem itt a földön, odaát. A hűségeseknek mondott isteni biztatás erősítésében megyünk hát tovább, és „emeljük fel a csüggedt kezeket.”

DL.