Csendes Percek, 1982 (30. évfolyam, 1-6. szám)

1982-01-01 / 1. szám

HÉTFŐ, FEBRUÁR 22. — Olvassuk: Gal.5:10-25.

Továbbá, Atyámfiái, amik csak igazak, amik csak tisztességese, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jóhírüek; ha van valami erény és ha van valami dicséret, ezekről gondolkodjatok... és a békességnek Istene veletek lesz. (Fil.4:89) Kis vidéki egyházban szolgált a lelkész, ahol a lelkészlaknak nem volt villanyvilágítása. Mikor a dolog a presbitérium elé került tárgyalásra, többen az elöljárók közül ellenezték a villany bevezetését, mondván, hogy ha az eddigi lelkészeknek jó volt így, a jelenleginek is el kell viselni ezt a kis kényelmetlenséget.

Egyik este a gyűlés mégis leszavazta a gáncsoskodókat. Végül elérkezett a nagy pillanat és a felgyűlő villanyfény elárasztotta az egész környéket. Többen jókívánságaikat fejezték ki a lelkésznek „kivívott” győzelme alkalmából. Ő csöndesen így válaszolt: „Nem a kényelmetlenségre való kilátás aggasztott, hanem inkább az a tény, hogy a villanyvezeték közvetlenül a templomunk pázsitja fölött vezetett el és mi vitáztunk. Mintha nem is létezett volna, nem akartuk kihasználni az elektromosságot, mely a vezetékben rejlett.

Mennyire így van ez lelki életünkben is. Hányszor pazaroljuk az Istentől kapott erőnket és tehetségünket civakodásra, gyűlöletre ahelyett, hogy azt Isten dicsőségére és embertársaink gyámolítására fordítanánk.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, Istenünk! Hányszor pazaroltuk el a Tőled kapott erőket. Add, hogy mindenkor nyitva tartsuk az ajtót, hogy a Te isteni energiád belénk áradjon. Ámen.

— Isten ereje bennünk világosságot áraszt körülöttünk. —

Petherick Vilmos (Florida.)