Csendes Percek, 1982 (30. évfolyam, 1-6. szám)

1982-01-01 / 1. szám

VASÁRNAP, JANUÁR 31. — Olvassuk: Máté 18:18-20.

,,Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük.” (Máté 18:20)

Havas vasárnap reggel volt. Az istentiszteletet már szombat este elhalasztották, mert az utakat jég borította. Vidékünkre rázúdult az évtized legzordabb vihara.

Amint családunk a tűzhely köré gyűlt, tízéves fiúnk, aki süket, jelbeszéddel ezt kérdezte: „Megyünk-e templomba?” Jelezni akartam a ,,nem”-et, amikor eszembe ötlött, hogy mi vagyunk a templom, az egyház. Ezért kezdtem megszervezni az istentiszteletünket.

Amint feleségem és én bibliát olvastunk a kis nappali szobánkban, mindnyájan részesültünk az istentisztelet örömében. Amikor Bálint fiúnk jelbeszéddel elolvasta a keresztrefeszítés történetét, éreztük Krisztus Lelkének a közelségét. Alan, a legidősebb fiúnk, kalapot adott körbe, miután bejelentette, hogy az adományokat a kambódiai menekültek megsegítésére adjuk. Ekkor Bálint felállt. Áldás helyett szemét behunyva űjjával a hála szavait formálta Istennek családunk minden tagjáért.

Meleg emlék az a vasárnapi istentisztelet; tudjuk, hogy semmi sem szakaszthat el minket Isten szerelmétől, még a hó és a jég sem, ami ráfagyott a templomhoz vezető útra és hozzá hasonló akadályok sem.

IMÁDKOZZUNK: Minden idő és hely Istene, segíts ismernünk szereteted erejét és Lelked jelenlétét, amikor nevedben összegyűlünk. Ámen.

— Az egyház nincs helyhez kötve. —

Ifj. B. Fallon Melvin (North Carolina)