Csendes Percek, 1982 (30. évfolyam, 1-6. szám)

1982-01-01 / 1. szám

HÉTFŐ. JANUÁR 25. — Olvassuk: Kol.2:1-10.

„Amiképpen vettétek Krisztus Jézust, az Urat, akképpen járjatok Őbenne, meggyökerezvén...” (Kol.2:6-7)

Majdnem két évvel azelőtt, hogy missziói kiküldetésünk lejárt, tudtam már. hogy annak végeztével nem fogunk visszatérni oly igen szeretett Afrikánkba.

Hosszú évek óta keresztyén voltam már, és soha nem volt problémám Isten akaratának cselekvése. Problémám annak meghatározása volt, hogy mi tehát az Ő akarata. Amint ez megvilágosodott számomra, szinte rohanvást igyekeztem, hogy azt teljesítsem. Ebben az esetben azonban, ámbár már tudtam, mi az Ő akarata, vonakodtam annak engedelmeskedni.

Amint egyik nap a Bibliát olvastam, az Efézusi levél 3:18-ban ezt találtam: „A szeretetben meggyökerezvén és alapot vévén...” íme, Isten ebben az Igében szeretettel beszélt hozzám. Megértettem, hogy az én gyökereim nem Afrikában vannak. Nem is az Egyesült Államokban. Az én gyökereim Krisztusban vannak. Ezért tehát nem az számít többé, hogy hol vagyok a világban. Amennyiben Krisztusban vagyok belegyökerezve, bárhova mehetek, mindenütt otthon vagyok. Akkor még azt gondoltam, hogyha át tudnám is élni az átültetést, gyenge palánta lennék. Ez két évvel ezelőtt volt. Azóta viszszatértünk az Egyesült Államokba, s én mind máig Krisztusban gyökerezem és belőle táplálkozom.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, ki e világ minden talpalatnyi helyének Istene és Ura vagy, taníts minket arra, hogy életünket erősen a Te szeretetedbe gyökerezve éljük. Ámen.

— Akkor vagyunk erősek, mikor Krisztusba vagyunk gyökerezve. —

Miley Loréne (Tennessee, USA)