Csendes Percek, 1982 (30. évfolyam, 1-6. szám)

1982-01-01 / 1. szám

..Krisztusnak szerelme szorongat minket.” (2.Kor.5:14)

Fiataloknak egy csoportja buzgón tanulmányozta egyszer mai Igénket. Fogadalmat tettek egymásnak, hogy ez Ige szerint fognak élni: életüket eszerint fogják berendezni.

Az egyik fiatalember szomszédjában egy asszony lakott, aki már évek óta özvegy volt. Egyre jobban eltávolodott egyházától, s legtöbb szomszédjával sem érintkezett. Hiába kérték lelkipásztora és a környékben lakó barátai, a kéréseket udvariasan elhárította.

Ez a fiatalember, aki az asszony szomszédjában lakott, igyekezett neki segítségére lenni; például, amikor a füvágógépe elromlott, a kocsija nem indult, s amikor a vihar megrongálta a háztetőt. Az ilyenkor köztük támadt beszélgetésekben hosszú hónapok során az asszony újból megtalálta Krisztus szeretetét. Visszatért a hívők közösségébe. a gyülekezetbe. Meg is mondta többeknek: ,,Ez a fiatalember a maga szeretetteljes viselkedésével, segítőkészségével mindig Krisztus szeretetének követe volt számomra és ihletője lett életemnek.”

Emberi életünket sokféle indíték határozza meg. Van bennünk vágy arra, hogy elismerjenek, hogy népszerűek legyünk, hogy eredményeket érjünk el, hogy szeressenek az emberek, meg a többi. De a keresztyén lélek alapvető indítéka az a vágy, hogy Istent dicsérje és Krisztus szeretetét mások szolgálatában kifejezésre juttassa.

IMÁDKOZZUNK: Úr Jézus, add, hogy a Te szereteted eltöltse szívemet. Tégy engem alkalmassá arra, hogy a Te szeretetedet tudjam lelkes szolgálatokban kifejezni. Ámen.

— Krisztus szeretete képes engem ma is szolgálatra indítani. — Schumm Vilmos Róbert (Illinois, USA)

KEDD. JANUÁR 26. — Olvassuk: 2.Kor.5:12-19.