Csendes Percek, 1982 (30. évfolyam, 1-6. szám)

1982-01-01 / 1. szám

„Mutasd meg nékem az utat, melyen járjak!” (Zsolt. 143:8)

Sok keresztyén mondja, hogy ők vágynak tudni állandóan Isten akaratát életük számára, de a beteljesedéssel már másként vannak. Tudatosan vagy tudatlanul kitartanak saját terveik mellett és szeretnék rá Isten helybenhagyását elnyerni, ténylegesen nem jutnak el az engedelmességre, gyakran csak súlyos küzdelmek árán hagyja el ajkukat Megváltónk szava: „Ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint Te.”

Egy lelkipásztor egy gyülekezettől meghívást kapott az ottani lelkészi állásra 4-szer akkora fizetéssel, mint amit addigi gyülekezete adott neki. Megszentelt életű ember lévén, sokat imádkozott; próbálta megtudni, mit akar Isten, hogy ő cselekedjen. Egy alkalommal a lelkész fia találkozott az utcán barátjával, aki megkérdezte: ,,Tudod-e, hogy édesapád mit fog tenni?” Az ifjú így válaszolt: „Apa imádkozik, anya pakol.” Az apa becsületesen kereste Isten akaratát, tudni akarta az ügyben az Ő gondolatát, mialatt az édesanyja ilyesmit érzett: Ez az, amit én tenni akarok, költözni, nagyobb fizetést kapni. „Remélem Te is helyesled, Uram.” — Ne gondoljuk, hogy Isten választásának útja szükségszerűen kellemetlen, mindig ellentéte a mi akaratunknak. De mielőtt bizalommal vehetnénk a következő lépést, fel kell tennünk az alapvető kérdést: „Igazán akarom én tudni Isten akaratát és hajlandó is vagyok tenni azt? Ha igen, sohasem kapnak rajta, hogy pakolunk, mikor imádkoznunk kellene.

IMÁDKOZZUNK: Atyám, vedd el az én akaratomat, az én utamat. Vezess és tarts a Te ösvényeden. Ámen.

— Isten terve jobb, mint a tied. —

A.B.Hope (Alabama)

SZOMBAT, JANUÁR 23. — Olvassuk: Zsolt.143