Csendes Percek, 1982 (30. évfolyam, 1-6. szám)

1982-01-01 / 1. szám

„Megjelentette néked óh ember, mi legyen a jó és mit kíván az Úr tetöled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél”... (Mikeás 6:8)

Nagy erőfeszítésekbe, sok munkába került, amíg elértem, hogy jogi tanulmányaimat befejeztem. Hamarosan kitűnő állást kínáltak. Ekkor viszont gyötrő kétségek szállottak meg, hogy vajon elfogadhatom-e a felkínált törvényszéki pozíciót, ahol is közvádlónak neveztek ki. A fő kötelességem tehát az lett volna, hogy vádoljak és ítélkezzek a törvényt megszegő emberek felett. Sokat vajúdtam és gyötrődtem a problémán: vajon hitem és hivatásom összeegyeztethetők-e?

Egy bibliaórai alkalmat felhasználva, lelkészünkhöz fordultam tanácsért; megkérdeztem, hogy a hivatal elfogadha Ve egy keresztyén ember számára? A lelkipásztor az Úr szavaival válaszolt: „Őrizzétek meg a jogosságot és csel fedjetek igazságot... (Ézs.56:1). Majd másik Igét mondott: „Boldog, aki megtartja a törvényt, s igazán cselekszik minden időben.” (Zsolt.106:3) Azt tanácsolta, hogy igenis fogadjam el a pozíciót. Isten parancsait gyakorolhatom ott, a törvény megtartását mozdíthatom elő. Szavait azzal zárta, amit Pál apostol írt a Galátziabelieknek (6:1): „Még ha előfogja is az embert valami bűn, ti lelkiek, igazítsátok az olyat útba szelídségnek leikével.” E szavak nyomán lelkem megnyugodott, s új hivatásom egészen más fényt kapott.

IMÁDKOZZUNK: Igazság Istene, nyisd ki szemünk, hogy lássunk. Lássuk a Te csodás törvényeidet és életünk minden napján azokat gyakorolva éljünk. Ámen.

— Öröm az igazságot cselekedni. —

Basiang Martin (Indonézia)

SZERDA. JANUÁR 20. — Olvassuk: Mik.6:6-8.