Csendes Percek, 1982 (30. évfolyam, 1-6. szám)

1982-03-01 / 2. szám

SZOMBAT, ÁPRILIS

Olvassuk: Luk.23:44-49

„Vala pedig mintegy hat óra és sötétség lön az egész tartományban mind kilenc órakorig.” (Lukács 23:44)

A napot állandóan egy csudálatosán szép korona veszi körül. De a legtöbb ember sohasem látta ezt a koronát, mert halvány ragyogása elvész a napból kiáradó tűzfényben. Amikor 1980. február 16-án teljes napfogyatkozás volt, három percig volt alkalmam ezt a koronát látnom.

A hold eltakarta a napot és az ezt követő sötétségben a korona láthatóvá vált. Égitestek, csillagok is láthatók voltak, de én mégsem tudtam levenni a szememet a csodaszép koronáról. Végre a napnak egy kis sarka kilátszott a hold mögül, s a nap ragyogása lassan eltörölte a korona dicsfényét. Isten csodálatos fénye, kegyelme jelen volt Jézus egész földi életében. De ennek a kegyelemnek a ragyogása azonban a sötét órákban kápráztatóvá vált, amikor Jézus a kereszten szenvedett. Ott ismerhettük meg mi is azt a csodálatos eddig észre nem vett nagy szerelmet, amit Krisztusnak a mi bűneinkért való kereszthalál áldozata jelent. Egykor pedig megismerjük azt a koronát is, melyet senki el nem vehet tőlünk.

IMÁDKOZZUNK: Mindenható Isten, köszönjük Néked csodálatos kegyelmedet. Köszönjük Néked Jézust, Aki keresztül ment a Golgota-i szenvedés sötét óráin, hogy elvegye a büntetést a mi bűneinkért. Ámen.

— Krisztus azért ment keresztül a Golgota rettenetes óráin, hogy én megtapasztalhassam az Isten kegyelmét. —

Bauman B. David (Godhra, Gujarat, India)