Csendes Percek, 1981 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1981-09-01 / 5. szám

CSÜTÖRTÖK, SZEPTEMBER 17. — Olvassuk: 12:1-5.

„...változzatok meg...” (Római lev. 12:2)

Kislány koromban egyszer egy viráglevelet festettem eredeti színekkel. A tanítóm megdicsért, és ezzel egészen felizgatott. Hirtelen meglendűlt az ecsetem, és egy nagy barna festék-malac terült el a fehér papíron. Én pedig panaszos sírásra fakadtam. „So’se törődj vele! ” — mondta a tanítóm, és gyorsan hozzátette: ..Majd én megmutatom, hogy kell jóvátenni.” Belemártotta az ecsetet a festékbe, és pirosat, zöldet kevert a barnába, s a festékmalac lassan a földre lehulló levéllé változott. — Másnap engedélyt kértem, hogy a festményemet hazavihessem. — „Természetesen” — bátorított tanítóm — „nekem nagyon tetszik, ahogyan azt a földre hulló levelet festetted.” — „De” — kiáltottam én „az az, amit én eltévesztettem, és maga kijavította!” — „Én már el is felejtettem” — mondta nevetve — „és senkisem tud róla semmit! ”

Az Úr útját járva vagy hetven évig, megtapasztaltam, hogyan dolgozik az Úr az én életemben. Amit ügyetlenül, hibásan, rosszul csinálok, azt Ő kijavítja, jóra fordítja és javamra írja. Elfedezi bűneimet, és elfelejti azokat. Csak az ö kegyelme képes az önmagát szolgáló embert az Urat szolgáló, Krisztust kővető hívővé átalakítani. Ez a kegyelem változtatta át az én életemet is.

IMÁDKOZZUNK: Uram, taníts meg arra, hogy a Te erődet fogadjam el életem minden területén, s minden szavamból és tettemből egyedül Te légy látható. Ámen.

— Nem búsulni kell a hiba felett, hanem megtanulni belőle, hogy lehet azt is Isten dicsőségére használni. — Joy 0 Dorothy (Norbury, England)