Csendes Percek, 1981 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1981-09-01 / 5. szám

VASÁRNAP, SZEPTEMBER 13. — Olv.: Csel.4:32-27; 11:19-26.

„Mivelhogy külön-külön ajándékaink vannak a nekünk adott kegyelem szerint,... a hitnek szabálya szerint teljesítsük.” (Róm.l2:6)

Micsoda nagy ajándék, ha bátorítani tudunk másokat, — azt mondani valakinek: „Persze, hogy meg tudod tenni. Én bízom benned.

Barnabás volt az a tanítvány, aki mindig bátorított másokat. Példájával nemcsak az anyagi gondok megoldásában segítette a közösséget, hanem megtanította őket egymással megosztani a problémájukat. Az első keresztyének közül ő volt az, aki első volt, hogy megbízzon a Tarzusból való Saulban, és aki hajlandó volt, hogy a vezető szerepet megossza vele. Később, amikor Saul — most már mint Pál — egy korábbi sikertelenség miatt viszszautasította, hogy együtt dolgozzon Márkkal, Barnabás volt az, aki Márkot az oltalmába vette és bátorította, ez a Márk lett az, aki az egyik evangéliumot írta, és Alexandriában nagy gyülekezetét alapított.

Szükségünk van „Pálokra” a gyülekezetben, de szükségünk van sok „Barnabásra” is, hogy bátorítsák a félénkebbeket, bizonytalanabbakat és mindnyájunkat segítsenek a hitben való növekedésben. Ez a „Barnabási” képesség is a Lélek egyik nagy ajándéka. Bízzál te is, Testvérem, jobban az emberekben és keresd bennük a jót!

IMÁDKOZZUNK: Óh, Urunk, bizony sokszor elbátortalanítunk másokat. Bocsáss meg nekünk. Kérünk, segíts, hogy erősíteni tudjuk a rászorulókat. Ámen.

— Amikor Isten gyermekei összejönnek, fordítsanak időt a hitben gyengébbek támogatására és bátorítására.

John O. Goock (Missouri)