Csendes Percek, 1981 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1981-09-01 / 5. szám

„Dicsőség a magasságban Istennek és a földön békesség a Jóakarat embereinek.” (Lukács 2:14)

A levélen kelet-európai országból való bélyeg volt. Megfordítottam a levelet s megállapítottam, hogy a cenzúrán átment, — ez a leragasztás módján látszott. A levél írója egy ezüsthajú nagymama volt, aki sehol semmi feltűnést nem kelt.

Kinyitottam a levelet, s tudtam, hogy a szokásos családi híreken túl más is van benne. Valóban: Lukács 2:14 volt a mai levélben megjelölve. Amikor először találtam bibliai verseket a levelekben, sejtettem, hogy üzenet van ezekben számomra. Mostmár többet is tudok ennél és ezért hálás vagyok Istennek. A cenzor a kommunista párt tagja. A levelet olvasva, megáll a hivatkozott bibliai helynél, kikeresi a Bibliában a megfelelő könyvet és verset és elolvassa az ezüsthajú nagymama üzenetét, ami még fényesebb, mint a nagymama haja: Dicsőség a magasságban Istennek és a földön békesség a Jóakarat embereinek. Ó, hogy csilloghattak a szemei ártatlan huncutsággal, amikor ezt a verset választotta ki! Ő tudta, hogy olyan valaki olvassa majd el, aki még sohasem hallott az Isten dicsőségéről és jóakaratú emberekről. A legkorlátoltabb helyzetekben is van alkalom a bizonyságtételre!

IMÁDKOZZUNK: Urunk, Te teremtettél minden népet. A szíveket is Te mozdítod, hogy figyelmesek legyenek szavadra. Használj fel bennünket úgy a bizonyságtételben, hogy Téged keressenek azok is, akik eddig elfordultak Tőled. A Krisztus nevében. Ámen.

— Isten adja a bizonyságtétel módját is. —

Kissack Erzsébet (Egyesült Királyság)

PÉNTEK, SZEPTEMBER 11. —Olvassuk: I.Kor. 1:26’31