Csendes Percek, 1981 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1981-09-01 / 5. szám

Ki bízott meg?

Pál apostol Fii. 2-ben szemléletesen írja le Krisztus személyét és munkáját. Az Üjtestamentumnak egyik legmegragadóbb fejezete ez. Jézusról a központi igazságot mondja el nekünk. A szolgai forma Jézus tevékenységét illetően minőséget hord magában. Ez pedig világosan mutatja és parancsolja a magatartást követői számára is. Keresztyénnek lenni annyi, mint szolgálni. Szolgálni pedig annyi, mint szolgai, cselédi munkában lenni. Egy dologra mindig emlékeznünk kell: Nagy különbség van a között a szolgálat között, amit mi vállalunk és a között, mikor valaki megfontolt, szándékos döntéssel lesz szolga Isten hívására. Ahogy a legtöbb ember szolgál, az bizonyos korlátok közt tartja őket. Folyton ellenőrzik magukat. Maguk választják meg: mikor, hol, kinek fognak szolgálni. Maguk irányítják magukat. De Jézus valami másra hív minket; arra, hogy a szó valódi értelmében szolgák, cselédek legyünk. Ilyen döntésünkben feladjuk magunkat Valakinek. Ha úgy szolgálunk, mint Jézus, mindig kaphatók, használhatók vagyunk mások számára, ámbár ugyanakkor sebezhetők is. Ellentmondásnak látszhat, mégis ilyen életben tapasztaljuk meg a fenséges szabadságot. Megszűnik félelmünk, hogy ránk taposnak, manipulálnak velünk, előnyt húznak belölünk. A keresztyén ember határozott választást tesz: mint szolga adja magát minden alkalommal Isten céljaira. És ebből jön az igaz öröm, nem pedig a büszkeségünket tápláló magunk megbízásából: íme én szolgálok. Amire a világnak legjobban szüksége van: olyan szolgák, akikben az az indulat van, mely volt a mi Űrünk Jézus Krisztusban.

Maxie Dunnám