Csendes Percek, 1981 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1981-01-01 / 1. szám

VASÁRNAP, FEBRUÁR 15. — Olvassuk: Róma 8:28-31

„Isten a mi oltalmunk és erősségünk, segítség a nyomorúságban.” (Zsolt. 46:2)

Mindnyájan csak a kellemes emlékeinket őrizzük meg és feledni próbáljuk kellemetlen élményeinket. Hála az Úrnak, hogy Ő hűségesen mellettünk áll és támogat minket, amikor súlyos csapások érnek.

Húsz éves koromban elhagytam vidéki otthonomat, hogy Mexico fővárosában fejezzem be tanulmányaimat. Az iskola-év közepén telefonon sürgősen hazahívtak. Egy autó elütötte nővéremet és haldoklott. E rémült pillanatban még imádkozni sem tudtam. Egyetlen gondolatom az volt, hogyan juthatnék leghamarabb haza. Az Igazgatónő azonban nem engedett útnak, míg nem imádkoztunk együtt. A riadt félelem egyszeriben felengedett bennem. Csodálatos belső nyugalom töltött el. Kértem Istent, hogy adja meg ezt a csodálatos belső békét szüleimnek is.

Megtanított ez a történet engem arra, hogy bárhol, bármely körülmények közt vagyok, először forduljak imában Istenhez. Amikor csapás ér, tudom már, hogy Ö ott van velem. Mikor elveszítjük azt, aki legkedvesebb volt itteni földi életünkben, oltalmunk, erősségünk, hit által vigaszunk Ő.

IMÁDKOZZUNK: Drága Édes Atyánk, erősíts meg minket mikor nyomorúságok érnek. Légy mentőnk életünk vad viharai közt. Szent Fiad nevében kérünk. Ámen.

— Krisztus megadja az Ő szent békességét, ha kérjük.

Dora Velia Cepeda de (Alba, Mexico)