Csendes Percek, 1981 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1981-01-01 / 1. szám

Tennivalók a mában. (Gondolatok az újévre.)

Pár hónapja, hogy kedves barátom (Doyle Masters) 48 éves korában az „Úrhoz költözött.” Ahogy a temetési szertartáson ültem, vigaszt keresve szomorúságomban, megelevenedett előttem élete és viszonyunk. Mint prédikátort nagyra értékeltem, bár Igét hirdetni csak egyszer hallottam. Beszédének vázlata, egyszerűsége és mélysége miatt, tudatomba vésődött. Élénken emlékeztem rá. Témája ez volt: „Egy nap egyszerre.” Három részre oszlott: 1. Mind, ami a tied: a ma. 2. Mind, amire szükséged van: a ma. 3. Mind, amivel bánni tudsz: ama. Hatalmas gondolatok! Micsoda örökség barátai számára!

Sokkal nagyobb céltudatossággal élhetünk, ha agyunkba véssük: csak ez a nap a miénk. Csak most élünk, ezért a mából a legtöbbet kell előhoznunk. Ha pedig tudjuk, hogy a ma az, amire egyedül szükségünk van e földön, ez segít életünket alkotó módon élni. Mennyi dolog van, amit ma tudunk csinálni és ma kell csinálnunk. Még nagyobb terveinket, életcéljainkat illetően is, vannak lépések, amiket csak ma vagyunk képesek tenni, és egyedül azokat kell tennünk. A mai nap mind az, amivel bánni tudunk, de ezzel tudunk bánni. Milyen felszabadulás jön, mikor aggódó tekintetünket levesszük a holnapról, annak problémáiról, nehézségeiről! Mikor tudjuk, hogy Krisztusunk ereje elégséges minden napra. Ez az erő azonban lépésről lépésre, percől-percre jön. — gondolataimból — barátom életét és halálát illetően — egy másik barát könyöke ébresztett fel, ki mellettem ült. Egy papír darabkát nyújtott át. Könnytől homályos szemekkel ezt olvastam: Maxie, én olyan boldog vagyok, hogy itt, ezen a napon osztjuk a feltámadás hitét.

Maxie Dunnám