Csendes Percek, 1981 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1981-11-01 / 6. szám

„Célegyenest igyekszem az Istennek a Jézus Krisztusban felülről való elhívása jutalmára. (Fii. 3:14)

Kis gyülekezetünk lelkipásztora egy borítékot nyújtott át mindnyájunknak. Aztán ezt mondta: „Vegye ki mindenki a borítékban levő ívpapírt. Új esztendőbe lépünk. Ki-ki válasszon a lelki élet mezején egy kis területet, ahol a következő 12 hónap alatt növekedést szeretne látni magában. írja rá nevét a borítékra, az ívpapírra pedig a dátumot, meg vágyát a lelki előhaladást illetően.” Egy darabig gondolataimban elmerülve ültem. Bizony több területen kellene növekednem. Végül is ezt írtam: Tervszerű imaéletet akarok. „Most tegyük be a borítékba az összehajtott papírt, és zárjuk le” — hangzott a lelkész utasítása. „A következő év decemberében visszaadom mindenkinek a borítékot és a programban résztvevők felmérhetik, volt-e a leírt területen előhaladásuk vagy nem.

így kezdődött el igyekezetem a lelkiéletben való növekedésre. Rendszeresebb imádkozáson át változtam. A bibliai ima-mintákon át kéréseim magamért, másokért lelkibb természetűek lettek. És nemcsak ez, hanem hónapokon keresztül észrevehettem, hogy Isten válaszolt tévedhetetlenül, meglepően, megindítóan. S mert imádkoztam, mert a cél felé, mint az apostol, nagyon igyekeztem, nőttem. Te is megteheted ezt. Emberi program, de Isten megáldhatja.

IMÁDKOZZUNK: Istenem, a kegyelemben, s a Jézus Krisztus ismeretében az új év folyamán hadd növekedjek én is, s így dicsőítselek Téged. Segíts, kérlek. Ámen.

— A lelki-növekedés önfegyelmet követel. —

Doris Davis (Arkansas)

CSÜTÖRTÖK, DECEMBER 31. — Olvassuk: Zsolt. 92.