Csendes Percek, 1981 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1981-11-01 / 6. szám

HÉTFŐ, DECEMBER 21. — Olvassuk: Zsolt. 147:7-11.

„Az Úr nem azt nézi, amit az ember; mert az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, mi a szívben van.” (I Sámuel 16:7 b)

Amikor kisfiúnk megszületett június 20-án 1968-ban, az orvos megállapította, hogy esetleg „Down syndrome” (születési rendellenesség) áldozata. Novemberben határozta el, hogy kivizsgálják, vajon helyes volt-e a diagnózis. Férjem és én negatív eredményért imádkoztunk közeledő karácsonyi ajándékul. Nagy volt a csalódásunk, amikor Karácsony előtt megérkeztek a pozitív eredmények. Csodálatosan ennek ellenére már akkor éreztük, hogy Istennek milyen különös ajándéka a mi fiúnk.

Az orvos azt mondta, hogy talán sosem fog megtanulni járni. 2 1/2 éves korában karácsonyi ajándékunk az volt, hogy fiúnk felállt és egyedül átsétált a másik szobába. Azóta minden karácsonykor észlelünk kisebbnagyobb csodákat fiúnk életében.

Nagy áldás lehet abból, ami kezdetben minden másnak látszik csak áldásnak nem. Ne ítélj külső megjelenésre! Az Úr gondolatai nem a mi gondolataink.

IMÁDKOZZUNK: Szeretet Istene, készítsed el szívünket Karácsonyra. Segíts, hogy észrevegyük a te ajándékaidat, különösen a legnagyobbat, a te Fiadat, kinek születését ünnepeljük. Ámen.

— Isten áldása sokféleképpen nyilvánul meg. —

Virginia Baldridge (Oklahoma)