Csendes Percek, 1981 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1981-01-01 / 1. szám

„A szeretet képmutatás nélkül való legyen.” (Róm. 12:9)

Magától értetődőnek fogadjuk el azt a tételt, hogy a mások nemtörődése váltja ki bennünk a magányosság érzését. Bizonyára sokunkat meglepetésként ér az az állítás, hogy magánosságunk sokkal inkább abból származik, hogy mi nem törődünk másokkal. Még arra sem vagyunk hajlandók, hogy megkérdezzük magunkat: mi is a mi másokkal szembeni magatartásunk; hogy vajon a mások gondjait és szükségeit a magunk problémái fölé tudjuk-e helyezni.

Egyik legmegragadóbb tétele a keresztyén tanításnak, hogy a Krisztusban megváltott ember életében a hit, remény és szeretet a kezdeményező erők. Mi arra hívattunk, hogy megérezzük a mások szükségét és, hogy cselekedjünk is annak kielégítésére. Másokkal törődve megszűnik elhagyatottságunk érzése. A határozott, cselekvő keresztyén magatartás a legjobb ellenszere társadalmi tagozódottságunknak is.

A mai világban, amelyben a szívekből csak úgy süvít a hidegség, megnemértés és nemtörődömség, nekünk, hívőknek kell magunkhoz ragadnunk a kezdeményezést, és építeni a hidat a lelkek közt, nem nézve az árt, ahogy Urunk, Jézusunk sem nézte azt, amikor érettünk meghalt.

IMÁDKOZZUNK: Szerető Mennyei Édes Atyánk! Segíts betöltenünk Jézusunk parancsát, hogy úgy szeressük felebarátainkat, ahogy Ő szeretett bennünket. Ámen.

— A mások iránti szeretetünk melege eloszlatja magánosságunk hidegét. —

PÉNTEK, JANUÁR 16. — Olvassuk: Róm. 12:9-21.

C. Artur Fulbright (Missouri)