Csendes Percek, 1981 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1981-11-01 / 6. szám

SZERDA, DECEMBER 9. — Olvassuk: Zsolt. 24. „Az Úré a föld, s annak teljessége.” (Zsolt 24:1) Múlt év februárjában, Jeruzsálemben voltunk. Éjfél tájban arra ébredtem fel, hogy a szél a függönyöket az ablakfához csapdossa. Csodálatos érzés fogott el, mielőtt ismét álomba merültem. Megilletödve gondoltam arra. hogy ugyanabban az ősi Jeruzsálemben vagyok, ahol Jé­zus élt, tanított, megfeszítetett és feltámadott. A kutya­ugatás az éjszaka csendjében, ugyanolyan volt, mint az Ő életében. Az esőcseppek kopogása, a ködös éjszaka ugyanolyan, mint amilyennek Ő ismerte azokat. Úgy éreztem szent helyen vagyok. Majd tudatára éb­redtem annak, hogy tekintet nélkül arra, hol tartózko­dom, mindenütt Isten világában vagyok. Isten alkotta e világot úgy, hogy csodálatba ejtsen bennünket, és ser­kentse Iránta érzett szere tétünkét. Akár Jeruzsálemben, akár Ohióban, azok az erdők, amelyek körülvesznek bennünket Istentől valók, hogy felébresszenek bennün­ket nemcsak éjjeli álmunkból, hanem annak a tudatára, hogy a Szent Lélek működik körülöttünk. Milyen szomorú az, ha úgy gondolkozunk az életről, mint egy taposó-malomról, és nem hat át bennünket az a tudat, hogy Isten az örök Alkotó, Aki alig várja, hogy minden teremtménye felfigyeljen az ő örökkévaló jelen­létére. IMÁDKOZZUNK: Teremtő Istenünk, kérünk, segíts bennünket, hogy az élet minden megnyilvánulásában Téged lássunk, és egy pillanatig se legyünk Nélküled. — Akárhol vagyok, Isten világában vagyok. — Herzberger Vergib A. (Ohio)

Next

/
Thumbnails
Contents