Csendes Percek, 1981 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1981-11-01 / 6. szám

SZOMBAT, DECEMBER 5. — Olvassuk: Lk. 19:1-10.

„Azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.” (Luk. 19:10)

Mindnyájan érdemtelenek vagyunk, de nem értéktelenek. Jó erre emlékeznünk, hogy hibáink, kudarcaink el ne keserítsenek. Ma alkalmazzuk ezt az igazságot másokra. Nem számít, milyen megvetendők valakinek a tettei, nem nézhetünk rá, mint szemétre. — Egy 14 éves fiút meglőttek és megöltek, mikor betört egy házba. Mikor a háztulajdonost megkérdezték, hogy tudta oly hirtelen fegyverét használni, ellenségesen válaszolt: „Jó egek, csak egy értéktelen fickó, ki már elindult az úton, hogy börtöntöltelék legyen.” Bizony elfelejtette, hogy Isten az 0 képére teremtette ezt az ifjút is.

Mai Igénkben Zákeust mindenki megvetette, mert adószedő volt a római kormány számára. Gazdag lett, mert saját zsebére is dolgozott. Nagyobb vámot szedett a törvényesnél. A kistermetű ember felmászott egy fára, hogy lássa Jézust. Talán azért is, mert a tömegben mérges emberek, kiket megcsalt, úgylehet sipcsonton rugdosták volna. Jézus nem vetette meg Zákeust. Ő nem egy semmirekellőt látott benne. Egy elveszett bűnöst, akinek megváltásra van szüksége. — Nem akarjuk védeni a rossz viselkedést, sem nem ellenezzük a gonosz tettek büntetését, elkövetőikre mégsem kellene úgy tekinteni, mint szemétre. Jézus megkeresni és megtartani jött a bűnösöket, nem elveszíteni.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, taníts türelemre, mert nem tudunk minden tettet indítékaik szerint megítélni. Ámen.

— A bűn gyűlölete, ne gyengítse bennünk a bűnös iránti szere tetet. —