Csendes Percek, 1981 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1981-11-01 / 6. szám

„...a jó alkalmatosságot áron is megváltván.” (Kol. 4:5/b)

1912. április 12-én az „elsüllyedhetetlen” Titánic óceánjáró elsüllyedt az Atlanti óceánban. A tragédia 1513 halálos áldozatot követelt, 711 túlélő pedig egy rettenetes éjszakát töltött a mentőcsónakokban és a vizen. Nem régen egy folyóirat a következő bosszantó kérdést tette föl olvasóinak: „Ha ön a Titánic fedélzetén lett volna, amikor az süllyedt, törődött volna-e a fedélzeti székeknek a rendbe rakásával.” Elképzelhetetlen, hogy egy olyan nagyon veszélyes, rettentően sürgető időben valaki annyira érzéketlen őrült legyen, hogy nem törődve a kétségbeesett emberek, asszonyok, gyermekek segélykiáltásaival. a süllyedő hajó fedélzetén székeket rendezzen.

A kérdés azonban elgondolkoztatott. Vajon az én mindennapi rutinos életem, vagy egy része nem esik-é hasonló kategóriába ennek a süllyedő világnak a fedélzetén? Vajon én nem vagyok-é annyira elfoglalva anyagi ügyeim rendezésével, hogy süketté és vakká lettem a magam és környzetem lelki igényeivel szemben? Nem lettem annyira önző már, hogy meg sem hallom a segélykérő hangokat? Nem pazarolom el a drága órákat haszontalanságokra akkor, amikor az Úr szolgálatában fontos teendőim lennének.” Te melyik hajó fedélzetén vagy? A bűnnel terhes világnak nemtörődömséggel viselkedő és örök halálba süllyedő hajóján, vagy az örökkévalóság felé tartó hajón, ahol a kormányos az Űr Jézus Krisztus.”

IMÁDKOZZUNK: Urunk add, hogy mindenkoron Teveled lehessek. Téged dicsőítve kegyelmedből. Ámen.

— A keresztyén élet azt jelenti, hogy mindig az Úr dolga az első. — Violet Munro (Bahamas)

HÉTFŐ, NOVEMBER 23. - Olvassuk: Kol. 4:1-6.