Csendes Percek, 1981 (29. évfolyam, 1-6. szám)
1981-09-01 / 5. szám
„Lássátok meg, hogy én vagyok, és nincs Isten kívülem! ...én sebesítek és én gyógyítok.” (5Móz.32:39) A doktor ránézett a gyermek ajkára, és így szólt: „Fertőzéstől van.” A seb környékét gondosan megmostam, s aztán azt hittem, hogy az orvos gyöngéden bekeni valami orvossággal, ami fájdalmat csillapít és gyógyít. Ehelyett egy darab gézzel megragadta a vart, és lehúzta az egészet, szabaddá téve az érzékeny, eleven húst. Felsziszszentem, szegény kis Bercim meg visított egyet. Az orvosnő komoran csak ennyit mondott: „Le kellett vennem, hogy az orvosság elérje a bőrt, és elkezdje azt gyógyítani. Kenegesse a kenőccsel, amit kiírtam, és néhány napon belül meg fog gyógyulni.” Úgy lett. Gyakran mi is azt szeretnénk, ha lelki sebeinkre egyfajta kenőcsöt lehetne alkalmazni, minden rendbe jönne és nem kellene fájdalmakat szenvednünk. Kérjük mi Istent, hogy segítsen, enyhítse bajunkat, de túl sok kellemetlenséget, kínt ne okozzon. Isten azonban tudja, mit cselekszik. Sebet üt, de gyógyít is. Egyedül így tud már gyógyítani. A büszkeség, a keserűség és más egyéb bűnök ellen az egyetlen orvosság sokszor: kitépni irgalmatlanul azokat. Isten drága balzsama nem tud másként lelkünk mélyéighatóan gyógyulást hozni. IMÁDKOZZUNK: Urunk, mi tetetjük, hogy lelkileg egészségesek vagyunk. Óh, hányszor! Ezért van, hogy gyakran drasztikus módon bánsz velünk. Le kell tépned rólunk bűneink takaróját. De nem baj, csak gyógyíts! Ámen. — Isten nemcsak felületi kezelést ad, bensőnk mélyén orvosol. — Dorothy D. Mayerink (Mexico) CSÜTÖRTÖK. OKTÓBER 22. — Olvassuk: Jób 5:6-18.