Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-03-01 / 2. szám

„A jó alkalmatosságot áron is megváltsátok" (Kolossá 4:5)

Egy theológus látogatott meg irodámban, hogy elbeszélgessünk arról, hogy egy kis gyülekezet meghívta lelkipásztorának. Azt mondta: „Nagyon szeretnék segíteni rajtuk, de isteni hívásra várok.” Tudta azt. hogy én már nyolc éve szolgálok abban az egyházban, amelyik akkor üresedett meg, amikor a férjem meghalt. Volt-e nekem ilyen isteni elhívatásom? Visszaemlékeztem arra, amit a férjem mondott halála előtt: „Ha senki sem lesz. aki eljöjjön és Istennek szüksége van rá, hogy a munka folylyon, akkor Isten elhív téged.”

Arra a gyönyörű szép templomra gondoltam, amit az ő emlékére építettünk, és a sok-sok alkalomra, amikor szolgálata áldássá lett oly sokkaknak az életében. Magam előtt láttam, hogy miként gyógyultam meg a fájdalom okozta sebeimből, és láttam két ikerfiúnk — kilenc évesek — lelki növekedését. Igaz, hogy nem hallottam harangzúgást és trombitaszót, de a Szentiéleknek szelíd nógatását éreztem a szívemben. Itt van egy elvégzendő munka, ami rám vár. Senki sem jött, hogy elvégezze és el kellett végeznem!

Isten sokszor úgy hív el bennünket, hogy valakinek pontosan a mi segítségünkre van szüksége. Úgy válaszolunk az Ő hívására jól, ha a lehető legtöbbet nyújtjuk — tehetségünk és lehetőségeink bevetésével — azoknak, akiknek szükségük van rá.

IMÁDKOZZUNK: Édesatyánk, taníts meg minket meghallani a Te hívó szavadat bérmilyen utat választasz is erre. Krisztusunk nevében kérünk. Ámen.

— Isten leghangosabban hív bennünket embertársaink megsegítésére.- Fischer Rose (Fayette, Missouri)

CSÜTÖRTÖK, MÁRCIUS 27. — Olvassuk: Kol. 4:2-5.