Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-03-01 / 2. szám

VASARNAP, MÁRCIUS 23. — Olvassuk: Ján. 17:1-4.

„Isten ajándéka az örök élet, Urunk, a Jézus Krisztus álta.” (Róm. 6:23)

Az esti újságot olvasva, egy cím ragadta meg a figyelmemet. így szólt: „A legmagasabbrendü ajándék azoktól az emberektől jön, akik törődnek másokkal.” Úgy éreztem, hogy tovább kell olvasnom a cikket.

A cikk arra ösztönözte az olvasókat, hogy haláluk esetén testük különböző, pusztulásra ítélt szerveit adományozzák olyanoknak, akiknek ilyen átültetendő testrészre van szükségük ahhoz, hogy életben maradjanak. Ez lenne, ahogy az író hangsúlyozta, ,,a legmagasabbrendü ajándék, — az élet ajándéka.”

„Ez igazán nagyszerű érzés — gondoltam. Tudni, hogy halálomban még megoszthatom az életet valakivel.” Volt valaki, aki éppen ezt cselekedte mindnyánunkkal. Közel 2,000 évve ezelőtt halt meg Krisztus miérettünk, és halálával a legmagasabbrendü ajándékot adta nekünk, — az örökélet ajándékát. Úgy halt meg, hogy mindenki, aki Őbenne hisz, ezt a minden ajándékok közt legdrágábbat magáévá teheti.

IMÁDKOZZUNK: Köszönjük, Atyánk, hogy a Te Fiadat küldted nékünk, hogy életünk legyen. Segíts, hogy igazán hálásak lehessünk, és kinyissuk szívünket az Ő Igéjének befogadására. Ámen.

— Isten annyira szeretett bennünket, hogy a legmagasabbrendü ajándékot, az örökéletet adta nekünk. —

Vernie H. Hersey (Nashville, Tennessee)