Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)
1980-03-01 / 2. szám
„Hála pedig az Istennek, aki... az Ő ismeretének illatját minden helyen megjelenti mi általunk. ’ ’ (2Kor.2:14) Az utasok megkezdték a beszállást a nagy repülőgépbe. Férjem az ablak mellett kapott helyet, én középen. A szélső hely üres volt. Figyeltük az utasokat. Egyesek idegeskedtek, mások lökdösődtek, vagy mérgesen egymásba ütköztek. Aztán bejött egy öttagú család. Három fiatal gyerek és a szülők. Ők másképpen viselkedtek. Boldogok és mások felé figyelmesek voltak, pedig nem is volt foglalt helyük, oda ültek, ahol hely maradt számukra. Mellém a hatéves kislány került. Viselkedéséből látszott, hogy még nem ült repülőn. A repülő mozgása miatt ivóvize szép ruhájára loccsant. Nem sokat törődött vele. Majd fölszolgálták az ebédet. Elfogyasztotta, aztán hozzám fordult: „Élveztem a repülőn enni, de nem is imádkoztunk.” A család magatartására megkaptuk a magyarázatot. A titok a mindennapi élő keresztyén hitgyakorlatban, „illatban” volt elrejtve. így tett ez a család bizonyságot hitéről anélkül, hogy egy szót szólt volna arról. „Úgy tündököljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó tetteiteket, és dicsőítsék a ti menynyei Atyátokat.” (Máté 6:16) IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk a Jézus Krisztusban! Kérünk, segíts minket minden helyzetben és minden körülmény között, hogy képesek legyünk a Tőled kapott áldásokat magunk körül osztogatni a Te dicsőségedre. Ámen. — Életünk minden gondolata és cselekedete Krisztust kell, hogy visszatükrözze. — Elizabeth Irish (Sun City, Arizona) PÉNTEK, MÁRCIUS 21. — Olvassuk: 2Kor. 2:14-17.