Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-03-01 / 2. szám

„Monda néki Jézus: Fülöp... aki engem látott, az látta az Atyát...” (János 14:9)

A skóciai hegyek mögött tova osontak a viharfelhők. Elmúlt a zivatar. Amint a melegítő nap kikukucskált a felhők mögül, még a komoly napraforgók is elmosolyodtak örömükben...

Álmélkodva vettem észre, hogy gyönyörű ezerszínű szivárvány támaszkodott a hegy oldalához — a másik vége pedig mintha csak a kis templomunk mögé bújt volna el...

Mi is a szivárvány?

Fizikusaink szerint az nem más mint a napnak a sugara, amint megtörik a milliónyi esőcseppeken.

A megszokott mindennapi napsugár csak fehéren ragyogó fény.De abban a fehér fénysugárban benne vannak mindazok a színek, csak mi nem látjuk azokat. Az esőcseppek tolmácsolják a színek igazi gazdagságát.

így vagyunk Istennel is. Őmaga láthatatlan, de amikor szent Fiának, az Úr Jézusnak személyében beköltözött a mi földi világunkba — akkor az Úr Jézus személyében Istent láthatta meg a világ. Jézusban szeretetet, szentséget, megértést, igazságot, hűséget és kegyelmet látunk. Amikor Jézus könnyeit látjuk, akkor Isten részvétét látjuk. Jézus mosolyában az Atya Isten szelídlelkűségét. Amikor Jézus lecsendesítette a viharzó tengert, akkor Isten hatalma mutatkozott meg.

IMÁDKOZZUNK: Urunk Jézusunk, életeddel Te olyan gazdagon világítottál. Add, hogy mi is eláradó fénnyel, lelki szépséggel világítsunk ebben a sötét világban. Kegyelmedből, Ámen.

— Lássék éltemben Jézusnak szépsége! —

Montgomery Béla (Abronhill, Skócia)

SZERDA, MÁRCIUS 19. — Olvassuk: Ján. 1:1-18.