Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-03-01 / 2. szám

„...Hányszor akartam egybegyüjteni a te fiaidat, miképpen a tyúk egybegyűjti kis csirkéit a szárnya alá; és te nem akartad.” (Máté 23:37)

Kirohantunk a fergeteges esőbe, és kötényünkbe szedtünk több félig megfulladt csirkét. Meglepte őket az eső, mielőtt elérhették volna házikójuk ajtaját.

A meleg konyha biztonságos helyén édesanyám kiterített egy takarót a sütő ajtajára. Törülközőt kerítettünk, megszárítottuk és felmelegítettük a csaknem életnélküli csirkéket.

Nemsokára elmúlt a jellegzetes középnyugati vihar, és keresztül gázoltunk a sáron, hogy megkeressük az anya-kotlókat és csibéiket. Egy anyát amelyik a pajtában keresett menedéket, élve találtunk, de a kis barna kotlós beszorult a kerítés sarkába, s a vihar agyonverte. Felemeltük élettelen testét, és abban a pillanatban tíz puha pelyhes kis labda ugrott ki alóla. Alig volt rajtuk nyoma az esőnek.

Milyen csodálatosan példázza ez Krisztus szeretetét és gondoskodását, amikor ezt mondta: „Hányszor akartam egybegyüjteni a te fiaidat, miképpen a tyúk egybegyűjti kis csirkéit.” Téged is be akar takarni mennyei csűrébe ez az áldott isteni szeretet. Miért állsz ellen? Nem látod, hogy közeleg a vihar? A halál lehet örök halál, kárhozatod is.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, adj nékünk a mai napon új bizonyosságot a Te állandó oltalmadról. Köszönjük Néked a nyugalmat és békét, amely szívünkbe száll, amikor megismerjük teljes szeretetednek bizonyságát. De Ítéletedről se feledkezzünk meg, mely elérhet bűneinkért, ha meg nem térünk. Fiadnak drága nevében kérünk. Ámen. — Adjatok hálát Istennek az Ö védelméért! — Ioné 0. White (Kennewick, Washington)

VASÁRNAP, MÁRCIUS 9. — Olvassuk: Máté 23:37-39.