Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-03-01 / 2. szám

„Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket... és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket.” (Máté 5:44)

Mindig érzékeny ember voltam, és a legkisebb odavetett megjegyzés könnyebn megsértett. Csak egy kijelentésnek vagy beszélgetésnek kellett eszembe jutni és a neheztelő érzés, a méreg forrni kezdett bennem.

Egy nap imaóra volt templomunkban, és a lelkipásztor Jézus parancsáról beszélt, hogy imádkoznunk kell azokért, akik megbántottak bennünket. Hangsúlyozta azt, hogy nem passzív módon kell imádkozni, hanem úgy kell elképzelnünk, hogy az a minket megbántott személy velünk együtt térdel az oltárnál. Azt mondta, gondoljuk azt, hogy kezünk annak a személynek a fején nyugszik, jelképezve azt, hogy készek vagyunk arra, hogy megáldjuk őt.

Először nehéz volt ezt az elgondolást átvinni a gyakorlatba. De aztán minden alkalommal könnyebb lett. Felfedeztem, hogy amikor engedelmeskedtem az Isten szeretet parancsának, kapcsolataim megszilárdultak. Ugyanakkor megkönnyebbültem attól a nyomasztó tehertől, amely gyötörte agyamat és megakadályozta lelki növekedésemet.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Édesatyám, köszönöm szeretetedet és még a legszigorúbb parancsolatokon is keresztülsugárzó könyörületedet. Segíts bennünket, hogy mindig jobban és hathatósabban engedelmeskedhessünk a Te szavadnak. Ámen.

— Krisztus szeretete meg tudja gyógyítani gondolkodásunkat és lelkünket. —

Susana McClendon Gonzales (Monterrey, N.L. Mexico)

CSÜTÖRTÖK, MÁRCIUS 6. — Olvassuk: 1. Kor. 13.