Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-01-01 / 1. szám

„Mi szeressük Őt, mert Ő előbb szeretett minket.”

(l.Jn. 4:19)

A leány nyílt, természetes, talpraesett, emberszerető volt, — a hit gyermeke. A fiú bizalmatlan, zárkózott, önmaga felől is kételyekkel telve. Összetört családi otthonból jött, sohase ismerte a szeretetet. Éva adta neki azt a szeretetet, amiről álmodni sem tudott, s amiről nem is tudta, mit jelent számára. Az önbecsülés érzését adta neki a lány szeretete, amit eddig nem ismert. A szeretet teljes emberré tette. Cselekedeteinek, észrevételeinek felelős, cselekvő, alkotó központja lett. Szabad a kötözöttségektől, s így természetes, eredeti.

Éva örömmel adta szeretetét, de Gábor rosszul viszonozta. Nem tűrte, hogy más fiúkkal is szóbaálljon. Gábor szívében kétségek támadtak, s hitének háza összeomlott. A lány arcáról eltűnt a fény, s lasan a fiú életéből is eltűnt a képe. Gábor azt pusztította el, amire a legnagyobb szüksége volt, s amit legjobban dédelgetett.

Milyen jó, hogy Isten nem csinál hibát. Isten, aki Fiát adta nekünk, visszavonhatatlanul és feltétel nélkül szeret. Szeretete mérhetetlenül más, komolyabb, mint az emberi szeretet. Minden körülmények közt megmarad. — Örülj benne, adj hálát érte!

IMÁDKOZZUNK: Óh, Te, Aki nem engedsz el magadtól, vedd el tőlünk kétségeinket, félelmeinket. Tölts meg a Te szereteteddel, tölts meg bizalommal, benső békével, hogy örömünk teljes legyen. Ámen.

— Isten szeretete állandó. —

James E. Alexander (Nashville, Tennessee)

PÉNTEK, FEBRUÁR 22. — Olvassuk: l.Ján. 4:13-19.